A munkaerőhiánnyal küzdő szektorok számára a robotizáció gazdasági szükségszerűség. A folyamat kritikusai ugyanakkor leginkább a munkahelyek megszűnésétől félnek. Az automatizáció hatása a munkaerőpiac dinamikájára azonban árnyaltabb és megnyugtatóbb is egyben.
A robotizáció már nem a küszöbön toporog
A kollaboratív robotok, vagyis kobotok a kezdeti kétkedések, ellenérzések és fenntartások gyors felülírása után egyre több szektorban jutnak szerephez. A folyamat – a gyakori félelemmel szemben - nem a munkahelyek megszűnését, sokkal inkább a feladatkörök átalakulását vonja maga után. A részleteknek a CobotX Technologies blogja járt utána.
A robotok kétségtelen előnyei, hogy állandó minőségben dolgoznak a nap 24 órájában – így 3 műszakot is vállalnak –, nem fáradnak, nincs ebédszünetük, pár órába telik a betanításuk, nem kérnek fizetést – se más juttatást. A robotok így nagymértékben csökkentik a gyártási költségeket és a lehetséges hibák számát is.
Robot és ember szinergiája
A robotok térhódítása azonban nem állítja egyik pillanatról a másikra a feje tetejére a munkaerőpiacot. A kollaboratív robotok különösen nem, hiszen a név is arra utal, hogy együtt dolgozik a gyári munkásokkal. A robotok és emberek pedig csak akkor tudnak hatékonyan együttműködni, ha mindkettejük erősségére építünk: a gépek gyorsak és precízek, az emberek pedig intelligensek és kreatívak.
A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara Gazdaság- és Vállalkozáskutató Intézetének (GVI) elemzése rámutatott, hogy bár sok magyar munkavállaló dolgozik automatizálható területen, a robotok alkalmazása nem feltétlenül jár a munkahelyek és szakmák megszűnésével, hiszen sok esetben csak egyes részfeladatokat lehet automatizálni.
Nem a robotok, hanem a piaci igények alakítják a munkaerőpiacot
A koronavírus-járvány során Magyarországon is érezhető volt: a robotok sokszor nem munkát vesznek el, hanem a munkaerőhiányt oldják meg. Ha egyes feladatok pedig el is tűnnek, akkor új hivatások születnek, hiszen az automatizálást ellenőrizni, kiszolgálni és karbantartani is kell.
A KSH 2020-as, év végi felmérése szerint a közfoglalkoztatottakon kívül a legtöbben az ipari ágazatban, azon belül is a feldolgozóiparban (690 ezer fő), a kereskedelmi és gépjárműjavítási ágazat (397 ezer), valamint a szállítás és raktározás (214 ezer fő) területén dolgoznak. A KSH viszont azt is kiemeli, hogy a munkaerőhiány évek óta pont ezekben az ágazatokban a legmagasabb.
A Létesítménygazdálkodási és Épületüzemeltetési Szolgáltatók Országos Szövetsége (LEO FM) például a 2021-es összefoglalójában szintén jelezte: a robotizáció nem a pandémiának, hanem a munkaerő hiányának köszönhető, ami már a 2010-es években is a szektor égető problémája volt.
A nemzetközi helyzet is hasonló
2021-ben az észak-amerikai cégek több mint 2 milliárd dollárt költöttek 40 ezer robot beüzemelésére, amit – beszámolójuk szerint – a rekordkereslet és a munkaerőhiány indokolt. Az Association for Advancing Automation (A3) iparági szervezet összefoglalója mindeközben kiemelte a kollaboratív robotok és az emberek egyre hatékonyabb együttműködését.
2016-ban egyébként még csak 4442 lízingelt vagy bérelt robotot alkalmaztak az Egyesült Államokban, 2026-ban viszont a szakértők becslése szerin 1,3 millió lehet a számuk, csak az USA-ban.
Kritikus kérdés, milyen lesz az emberek hozzáállása az automatizációhoz?
Persze akadnak bökkenők is, hiszen a Deutsche Welle egy magyarországi riportban számolt be arról, hogy a munkások hajlamosak szabotálni a robotokat. A Nemzetközi Robotikai Szövetség (International Federation of Robotics, IFR) fel is hívta erre a figyelmet, és jelezte: a Covid-korszakot követően a termelékenység növelése szempontjából kritikusan fontos, hogy milyen lesz az emberek hozzáállása az automatizációhoz.
A CobotX megnyugtató példaként említi a forgalmas gyárcsarnokokból érkező beszámolókat, ahol korábban rendre előfordultak ütközések és balesetek. A kollaboratív robotok szenzorai minimálisra csökkentik a kockázatot, a biztonságosabb munkakörnyezet pedig még a kétkedő munkásokat is elfogadóvá teszi.
A munkavállalók gondolkodását is átformálta a koronavírus-járvány
A pandémia következtében emberek millió érezték úgy: a mentális és fizikális egészség sokkal fontosabb, mint az addigi munkájuk, főként ha nem érezték reálisnak az előrelépés lehetőségét. Különösen így gondolkodtak azok, akik unalmas, repetitív, megterhelő vagy veszélyes feladatkört láttak el.
A kobotok könnyedén átveszik ezeket a veszélyes és/vagy unalmas munkákat, a megmaradó alkalmazottak pedig magasabb hozzáadott értékű munkakört tölthetnek be.
A munka nem vész el, csak átalakul
Azzal is érdemes számolni, hogy fokozatosan új generáció kerül a munkaerőpiacra, akik nemcsak elfogadóak a gépekkel szemben, de el is várják, hogy a kihívást nem jelentő munkaköröket inkább robotok töltsék be. A munkaadó szempontjából pedig további előny, hogy a változatosabb és érdekesebb feladatokkal könnyebb megtartani az egyre értékesebb emberi munkaerőt is.
Szalavetz Andrea, a Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont Világgazdasági Intézetének tudományos tanácsadója a G7-nek adott interjújában kiemelte: Vannak már Magyarországon olyan cégvezetők, akik a gépek révén felszabaduló időt arra használják, hogy értékesebb munkát adjanak az alkalmazottaknak. Szalavetz szerint a robotizációnak csak akkor lehet pozitív hatása, ha a munkavállalók már egyébként is képzettek – de nem a klasszikus módon. Nem bizonyítványokat várnak el, hanem rugalmasságot, önállóságot, problémamegoldó készséget, nyitottságot a tanulásra.